Buszbaleset Ausztriában Mi újság a suliban | Szerkesztette: Menyhért Dorka | 2010/03/02

0 835

A Kempelenes diákok felvillanyozva várták a szokásos februári sítábort. A hatalmas emeletes busz már az indulásnál megtetszett nekik. Nem gondolták, hogy a méretek még problémát is okozhatnak. 

Aztán megérkeztek Ausztriába, a nagy hegyek közé. Másnap reggel jókedvűen indult a nyolcvanöt diák és három tanár a sípályára, le a szerpentinen, a hatalmas emeletes busszal. Az út havas és jeges volt. Ijesztő kanyarokat vett be a sofőr. A sokadik kanyar után a diákok azt hitték már fellélegezhetnek. De 800 méterre a pályától megtörtént a tragédia.
- Én nem láttam előre semmit - mondta Sápi Bogi, hetedikes diák. - Annyit érzékeltem, hogy dőlünk, és már nem ülök a helyemen. Leestem a lépcsőn, beütöttem magam, és egy hatodikos lány rám esett. Szerencsére nem lett komolyabb bajunk. A szemüvegem azonban sajnos odalett.
Bogi osztálytársa, Zsófi szerint a legrosszabb az egészben az volt, hogy nem csak borultak, de még lelkiismeret furdalást is éreztek, mert másokra zuhantak.
- Amikor az első kerék megcsúszott, azt hittem végünk - nyilatkozta a kilencedikes Szőke Bálint. - Az én szemüvegemnek is kampec. Gondolkodni nem volt időnk, mert pillanatok alatt leérkeztünk, csak ugye kétséges volt, hogy nem zuhanunk-e tovább.
Egy végzős lány a baleset előtt egy ilyen eseten viccelődött, és bekötötte magát.
Szerencséjére neki nem lett baja.
- Nagyon megijedtem, amikor borultunk. A kerekek megindultak, borultunk, csúsztunk, majd egy nagy puffanás, és megálltunk. Hátul kitört egy ablak, egy másikat a szabadulásnál törtek ki a diákok. Nem lett semmi komoly sérülésem, a kisebbeket meg a következő napokban, a sípályán szereztem.
Egy hetedikes tanuló a kórházi „kéjutazásról" számolt be.
- Minden osztrák mentős nagyon kedves volt velünk. Menőautóba ültettek minket, és nekünk akkor nagyon gyorsnak tűnő sebességgel indultunk a kórházba. Azt mesélték a súlyosabb sérültek, hogy mi még jól megúsztuk, hiszen nem fekve szállítottak minket. A kórházban mindenkit hamar elláttak, kötszerekkel és pizzával egyaránt.
Varga Lóránt, testnevelés tanár, és Polacskó Dániel, az egyik táborvezető, végig készségesen válaszoltak a sajtó és a televíziók kérdéseire.
- Mi is nagyon megijedtünk. A baleset után az első dolgunk az volt, hogy felmenjünk az emeletre megnézni, lett-e a gyerekeknek komolyabb bajuk - emlékezett vissza Lóránt tanár úr. - Minden tanítvány nagyon hősiesen viselkedett. Néhány emberre pedig nagyon büszke vagyok, hiszen a fele társaságot kimentették a buszból.
- Két komolyabb sérültünk volt, az egyikük medencéje zúzódott, őt helikopterrel vitték el az osztrák mentősök. A másiknak agyrázkódása volt, emlékezetkieséssel - nyilatkozta Polacskó Dániel.
Aznap délután közösen úgy döntöttek, maradnak a táborban. Egyik snowboardos meg is jegyezte: - Most jöttünk, minek mennénk haza?