Lopott idő Hova menjünk | Szerkesztette: Karáth Dániel | 2011/11/20

0 31

Mit tennél, ha tudnád, hogy már csak egy napod van hátra?

A Lopott Idő (In Time) alapvetése rendkívül érdekes. A Föld túlnépesedését sikerül megfékezni, úgy, hogy az emberek 25 éves korukig öregszenek, utána az alkajukba programozott óra elkezd visszafelé számlálni és mikor eléri a 0-át, meghalnak.

Ebben a világban már nem az euro, nem a dollár és nem is az arany a fizetőeszköz, hanem az idő. Időt kapunk és adunk. Egy kávé mindössze három perc, de egy sportkocsi ára már több évtized is lehet.  Míg a szegények harcolnak az idejükkel, az idejükért, és akár napokért is ölnének, addig a gazdagok örökké élnek.
 A Darwini törvény, „a legerősebb életben maradása” a rendszer alapja. Ugyanis, ha a bolygó népessége nő, az „időadó” is emelkedik, ennek következtében a legszegényebb rétegeknek nem lesz elég ideje, és meghalnak.

A film elméletben tökéletesen helytáll, érdekes és pörgős, fantáziadús, mégis egy (viszonylag) realisztikus jövőképet ábrázol. Úgy gondolom, hogy megérte rászánni mind a 101 percet az életemből, de a gyakorlatban mégsem jeleskedett annyira. A történet többször is megbicsaklott, kissé ívét vesztette a film. A film elején Will Salas (Justin Timberlake) édesapjáról megtudunk némi információt, majd ez a szál kezd egyre jobban kirajzolódni, de sosem tudjuk meg, hogy konkrétan ki is volt az apja, és mitől vált a rendszer ellenségévé, vagy egyáltalán mitől halt meg.

Összességében a filmet 10/9-re értékelem.

Itt megtekintheted a filmelőzetest.