Csak egy kérdés. Miért? XI. És a fiúk? | Szerkesztette: Fankaaa | 2012/02/14

0 319

Csak járunk összenőve, mint...
Rám nézett a nagy kék szemeivel és elmosolyodott. A szívem beleremegett. Imádom minden porcikáját. Minek is tagadnám? Felesleges lenne, hisz senki se hiszi el nekem, hogy nem imádom mindenét és nem estem bele teljes testsúllyal. A szeme olyan kék, amilyen senkinek sincs, és ahogy néz, úgy senki más nem tud nézni! Mikor átölel, szinte elbújtat az ölelésében. Egy fejjel magasabb csak, és mégis elrejt. Olyankor semmi sem ilyesztő. Ott senkitől sem félek. Mikor mosolyog valamin, én tudom, hogy az a mosoly nekem szól. Ha nekem mosolyog, nekem is nevetni, mosolyogni támad kedvem. Az a mosoly nem hagyja, hogy bármi fájjon. Ahogy viselkedik, azzal mindig elkápráztat. Mert ő olyan, amilyen, és azt hiszem, nincs benne egy olyan dolog, ami sok emberben van... A mindenképp mindnekinek meg kell felelnem.. És ezt Én IMÁDOM Benne. A legszebb viszont mégis csak az ,hogy egyáltalán van. Hogy itt van mellettem, és bármi van, hozzá mindig mehetek. Mikor menekülni kell az élet elől hozzá futhatok...  Mellé bújhatok. Vele minden jó, vele minden szép. Tökéletlenül tökéletesen teljesen 110%-osan szebb, és jobb minden. Csak attól, hogy ő van. Ez mindennél jobb. 
Azt hiszem az a szív, ami neki van, teljesen kiegészíti az enyémet. Nem hagy rést, se lyukat még egy tűhegynyi helyet sem. Tökéletesen odaillik. Ha a szív kattan, csak az érzés van, és csak járunk összenőve.... És csak összebújva vele. Úgy szép a világ.