 |
Csak egy kérdés. Miért? VIII. |
|

Mikor megremeg a szived, mikor sírsz... Mikor fáj, én ott elszek, ne félj egy életen át....
Pííííí....Píííí....Píííí
Fáradtnak éreztem magam, és nem tudtam hol vagyok, vagy épp azt, hogy mi történt. Szépen lassan jönnek az emlékképek. Vele voltam.... Valaki követett minket...
Píííí....Píííí...Píííí
Mi ez a hang? MI történt? Miért nem bírom kinyitni a szemem. Vagy mégis ki tudom?
- Megmozdult! Kinyitotta a szemét! - Ő volt az. Mi történt? Hol vagyok? - Hallasz? Mond, hogy hallasz, kérlek!
-Sze...Szeee...Szeretlek - Mondtam ki halkam, mire nem csak ő, de még tíz ember a nyakamba borult.
- Jajj kicsim úgy aggódtunk!
- Anyu mi történt?
- Nem emlékszel?
- Gondolom, azért kérdeztem meg...
- Nyugalom hééé. Elmondom
- Én szeretném. De csak neki..... -Mondta ő csendesen. Én pedig alig vártam azt, hogy végre kettesben maradjak vele
- Mitörtént?
- Attól függ. Mire emlékszel?
- Sétáltun,k és elmentünk valahov,a és követett minket valaki.
- Meg is támadott téged. El aakart magával vinni... Te pedig ellenkeztél neki... Ezért beléd szúrt egy kést... De csak ott oldalt talált el -majd a hasamra mutattott.... nem volt olyan messze a szívemtől
- Én pedig megütöttem.... és... és... Belé döftem a kést. Majd hívtam a mentőket. - Láttam a szemében a könnyet. Nem ölte meg. De ha megölte, akkor is csak értem. És ennél édesebbet még senki se tett velem....
-Meghalt?
-Nem... itt fekszik ő is.... 3 szobával arébb. Rendőri őrizettel.
-Megmentettél!
-Ez csak természetes... Nem bírnám ha bajod esne... Szeretlek!
-El se tudom mondani, mennyire!