 |
Csak egy kérdés. Miért? VII. |
|

,,Tudod, hogy a szeretet az életem lényege, és csak azért, azáltal élek, hogy szeretek?"
Egy óriási bevásárló központ közepén ácsorgunk. Csak őt látom, és nem is akarok mást látni. Pedig, ha akarnék, láthatnék. De nem akarok. Mosolyogva néz rám. Szeretem, mikor mosolyog, mert nem csak a szája, de a szeme is ezt teszi, és az olyan jó. Átkaro,l én pedig beleremegek. Muszály mosolyogni. Nem tudok mást tenni. Mikor látom az arcát, kénytelen vagyok mosolyogni. Olyan mint egy jó vicc, amit akárhányszor hallasz, mindig újra-és újra mosolyogsz, mert egyszerűen jó, és kész.
Sétálunk... Bácsi mögöttünk fütyörészik. Elég idegesítő, de hát nincs mit tenni... Már egy ideje utánunk jön. Követ vagy mi a halál.... hm... Elég ilyesztő...
- Hey, cicababa! - Király... Szóval kiszúrt megának. Nem félek... Nem! Vele vagyok, mellette! Nem! Egyre közelebben van mögöttünk... Majd hozzámér. Beleremegek. Nem úgy mint az elöbb... Ez most nem jó... Ez rossz.- Gyere velem szépségem!
-Fejezze be! Ne nyúljon hozzám!
-Nyugi szépségem. Tetszeni fog. - Becsukom a szemem. Ez csak egy álom. Anyu, ugye álmodom?