Csak egy kérdés. Miért? V. És a fiúk? | Szerkesztette: Fankaaa | 2011/12/25

0 160

Egy puszi, ami félrement... Amiből csók lett... És, ami azóta is titokban el van rejtve a világ elől.

Csókolóztunk. Az első alkalom, és úgyhiszem az urolsó is. A csók után elment, és pedig csak könnyeztem... nem sírtam csak könnyeztem. A boldogságra is foghattam volna. De nem tettem, mert nem lett volna igaz. Azért könnyeztem, mert nem tudtam, most akkor mi van.... És szerintem ő sem. Nekem ő kell. Ez biztos. Egy pár akarok vele lenni, hisz nélküle csak félnek érzem magam. De így, hogy itt hagyott, nem vagyok benne biztos, hogy ezt ő is így gondolja... Lehet, hogy túl megkapható vagyok, azért ment el... Ó jajj neee... *Kipp-kopp*
-Igen?
-Neharagudj!- Jött vissza a szobámba, és kapttam egy újabb csókot. Azt se tudtam mi van körülöttem. - Csak az egész! Annyira... Most én folytottam belé a szót. Jójóó nem tudom, mit akart mondnai, de mi van, ha azt, hogy ezt nem csinálhatjuk, vagy hogy nem lehetünk együtt??? Én azt nem akarom, inkább beléfolytom a szót. Én őt akarom!. - Magam se tudom... -Ne akarjál beszélni. Nem érdekel csak csókolj és tégy úgy, mintha szeretnél. A többi nem érdekel. Nem akarok szenvedni, sem sírni. Ma nem. Végre kaptam egy kicsit többet belőled...
-Héé! Nyugi van drága, egy kics...- tényleg nem hagytam beszélni. Nem akartam, hogy elmenjen és többé ne legyen velem.... Ha nem akar többet visszajönni, akkor már úgyis mindegy... Legaláb ez a nap legyen szép... -Szeretlek! Nagyon szeretlek.! -ebben az esetben viszont ő folytotta belém a szót... A szívem hevesen kalapál és semmi nem érdekel. Senki más nem kell. 
-Értem... Én is.
-Tudom...
-Igen?
-Nem! De ebben reménykedem hetek óta.
-Én meg a tiédben!
-Szeretlek! Egy újabb csók csattant. Én pedig már a karjaiban voltam, és nem akartam másová kerülni....